2013. március 14., csütörtök

Facebook magyarul: Szabó Péter

Az alábbi interjú eredetileg Váraljay Gábriel közösségi médiával foglalkozó honlapján volt megtalálható, de az oldal profiljának megváltozása következtében lekerült onnan. Most ismét közzéteszem.


VG: Péter, először is megkérlek, mondj el pár dolgot magadról.
SZP: A nevem Szabó Péter, nemrég vagyok túl a harmadik X-emen. Alap- és középfokú tanulmányaimat Kisújszálláson végeztem, majd Szegedre kerültem, ahol az egyetemen filozófiát, majd informatikát és művelődésszervezést tanultam, ez utóbbi kettőből diplomáztam is. A diploma után másfél évig weboldalkészítéssel foglalkoztam, majd egy hirtelen váltással Barcsra kerültem, ahol immár ötödik éve tanítok informatikát középiskolásoknak. Szabadidőmben szerepjátékkal, olvasással és közösségépítéssel foglalkozom, ez utóbbit elsősorban a moly.hu könyves közösségi portál egyik szerkesztőjeként.
VG: Mikor regisztráltál a Facebookra és mi volt ami megfogott benne?
SZP: Még 2007 őszén regisztráltam a Facebookra. Ami tetszett benne, az egyrészt az volt, hogy Magyarországon még viszonylag kevesen használták (főként amiatt, hogy akkoriban még csak angol nyelvű volt), szemben az iWiW-wel, így nem jelölgetett ismerősnek boldog-boldogtalan. Másrészt, a Facebook nem csak a "ki-kinek-az-ismerőse" alapon működött, hanem az alkalmazások révén szórakoztató volt a használata is.

VG: Hogy jött az ötlet, hogy segíts a fordításban? Nyilván a rendszer ezt mindenkinek felkínálta, de akkor is mi motivált, hogy félredobva más "önző" dolgokat, segíts Zuckerbergéknek? :-)
SZP: A Facebook akkori formájában még nem bombázott minket olyan személyre szabott ajánlatokkal, mint a Fordításokban való részvétel, az alkalmazások böngészése közben akadtam rá, teljesen véletlenül. Nagyon megtetszett az a hozzáállás, hogy maguk a felhasználók is részt vehetnek a közösségi oldaluk kialakításában, beleszólásuk van - ha csak kis mértékben is - abba, hogy milyen irányba haladjon tovább az oldal. Emellett ahhoz, hogy minél több ismerősöm használni tudja az oldalt, szükség volt annak lokalizált változatára.
VG: Gyakorlatilag hogy folyik egy ilyen fordítás?

SZP: A fordításnak több módja is van. A menetközbeni fordítást arra hasznájuk, hogy ha a Facebook böngészése közben bármilyen fordítási hibával vagy lefordítatlan szöveggel találkozunk, akkor annak meg tudjuk adni a helyes fordítását. Ha ez be van kapcsolva, akkor a már lefordított szövegeket zöld, a saját javaslatokat sárga, a lefordítatlanokat pedig piros színnel húzza alá az oldalon. Ez nem túl dizájnos, viszont egyből látszik, hogy mit kellene még lefordítani. A másik módszer az oldalak szerinti fordítás, ilyenkor a Facebook fontosabb oldalait tudjuk egyesével megtekinteni, és az adott oldalakon jelentkező fordítási problémákat orvosolni. A harmadik módszer a véletlenszerű fordítás. Ekkor véletlenszerűen kapunk egy listát a még lefordítatlan kifejezésekből, szövegrészekből. Az adott kifejezésre kattintva egy megnyíló ablakban tudjuk megadni a fordítást.

Amennyiben egy kifejezéshez már létezik fordítás, az ablakban akár szavazni is tudunk rájuk, vagy új fordítást ajánlhatunk. Ha olyan kifejezéssel van dolgunk, amihez hasonlót már valaki lefordított, akkor mutatja a hasonló kifejezéseket is. Például az "Edited last Sunday" fordításhoz felajánlja a hasonló szerkezetű "Edited last Monday" fordítását, így gondoskodva arról, hogy az egyes, kapcsolódó kifejezések lehetőleg ugyanazzal a szövegszerkezettel legyenek lefordítva.
Fordításkor nem kell mindig a teljes szöveget lefordítani. Amikor a Fordítások alkalmazás elindult, akkor még csak a Szószedet kifejezéseit fordítottuk, azaz a legfontosabb kifejezéseit a Facebooknak. Így amikor ez készen lett, ezeket az alapvető elnevezéseket (pl. Események, ismerős, bökés, stb,) már nem kellett az egyes fordításoknál újra lefordítgatni, hanem helyette { } -ekben megadják az adott alapvető kifejezés nevét. Ilyen esetekben főleg a ragozások és toldalékok helyes használata okoz problémát a fordításoknál.
VG: Tulajdonképpen, ha jól tudom, ha több magyar fordító eldöntené, hogy a Like funkció neve Labda legyen, akkor ez simán megoldható lehetne?
SZP: Gyakorlatilag megoldható lenne, de ennek kicsi a valószínűsége. A mindenkori fordítók szavazhatnak, hogy az egyes kifejezések fordításai közül melyik fedi legjobban az adott kifejezést. Értelemszerűen, ha a "Labda" szóra szavaznának a fordítók, mint a "Like" megfelelője, akkor előbb-utóbb azt fogadná el a Facebook rendszere.
Szavazáskor soha nem tudjuk, hogy az adott fordítás kié, csak a lefordított szövegeket látjuk. Viszont ha már több fordítást látunk egymás mellett, például a "Like" esetében ha megjelenik a "Tetszik", a "Labda", és mondjuk a "Kedvelem" kifejezés, akkor nem valószínű, hogy a fordítók a "Labdá"-t választanák.
VG: Ha jól tudom, létezik valamiféle lista is rólatok, fordítókról?
SZP: Igen, van egy folyamatosan változó "Élmezőny". Itt lehet heti, havi és összesített formában látni, hogy ki hány szót és kifejezést fordított, valamint, hogy ezekre a kifejezésekre hány szavazat érkezett. A lista folyamatosan változik a szavazásoknak megfelelően.Ebből fakadóan voltam már ugyanannyi fordítással első vagy harmincnegyedik helyezett is.
VG: Néha irtóra idegesítőek a fordítások, sokszor mintha visszalépnénk a fejlődésben. Pl. a Bökés funkció nemrég Poke lett megint, ez hogy működik?
SZP: Az egyes fordítások kétféleképpen tűnhetnek el: vagy továbbfejlesztenek egy funkciót a Facebooknál, vagy valamelyik fordító jelent egy kifejezést. Az első esetben az adott funkcióhoz tartozó kifejezések nagy részét újra kell fordítani, hiszen a program nem tudja eldönteni, hogy a módosítások után melyik kifejezések maradtak meg, és melyikek nem. Bár idegesítő a dolog, de legalább annyi előnye van, hogy egyből lehet látni, min dolgoznak éppen a Facebooknál. A másik eset az, amikor valamelyik kifejezést "jelenti" az egyik fordító. Ez általában akkor szokott megtörténni, ha a legnépszerűbb fordítás túlságosan eltér az eredeti kifejezéstől. Ilyenkor a Facebook rövid vizsgálódás után törli az adott kifejezés fordításait, és újra kirakja a lefordítandók közé.
VG: Meddig fog tartani a fordítás, azaz mikor kapunk teljesen magyar nyelvű felületet?
SZP: Én azt mondanám, hogy gyakorlatilag soha. A fordítás - többek közt a fentebb említett funkcióbővítések miatt - soha véget nem érő folyamat. Ezen kívül már most megjelentek a különböző, Facebookhoz tartozó részek (Birthday, Facebook Lite, Poll, stb.) fordítási lehetőségei is. Amennyiben előfordulna, hogy minden kifejezést lefordítunk, az alkalmazásokhoz kapcsolódó fordítások még mindig ott lesznek. Azonban sok lúd disznót győz alapon, minél többen fordítunk, annál több minden lesz elérhető a mi nyelvünkön is.

VG: Köszönöm az interjút!
SZP: Én is köszönöm, további sok sikert a honlaphoz!

(Eredeti forrás helye: http://varaljay.com/hu/2010/01/04/facebook-magyarul-szabo-peter-interju/ )
2009.12.28

2012. május 29., kedd

Még mindig nincs iPadem

Ahogy a címből is kitűnik, még mindig nem rendelkezem saját, jól bejáratott iPaddel. Ennek több oka is van. Elsősorban az, hogy egy hónapig se bírtam ki cigaretta nélkül. Másodsorban az, hogy még ha ki is bírtam volna, akkor se biztos, hogy össze tudtam volna rá spórolni a pénzt. Szinte azon nyomban elköltöttem volna nikotinpótló eszközre, könyvre, vagy valamire. Nem vagyok egy spórolós típus.
Igazából a blogolás is ekkor maradt abba (na jó, még igazából el sem kezdődött. Annak a meglévő 2 "olvasómnak" se bírtam a szemébe nézni és beismerni, hogy megint alulmaradtam az ádáz, bűzrúd elleni küzdelemben.
Ennek a mostani bejegyzésnek az az apropója, hogy ismét nem dohányzom, igaz, még csak kilenc napja, de ez akkor is más (persze, mindenki minden leszokáskor azt mondja, hogy ez most más, és bizonygatja, hogy de most tényleg) - de tényleg.
Valahogy ráleltem erre a könyvre, és úgy voltam vele, hogy ha már úgyis kell valami elfoglaltság a tavaszi kerti munkálatok közben, nem kerül semmibe, ha meghallgatom.
És láss csodát. Allen Carr, a hangoskönyv szerzője nem viccel. Azt mondja, könnyű leszokni. Sőt, tovább megy, egyenesen azt állítja, hogy nemcsak könnyű leszokni, hanem még élvezetes is.
Először jót röhögtem magamban, hogy ezt a hülye dumát, mindenki tudja, aki már dohányzott életében, hogy iszonyat nehéz letenni. Aztán fokozatosan értek az újabb és újabb relevációk. Megmutatta, hogy melyik leszokási mód miért nem jó. És ahogy sorolta, hogy melyiknek mi a buktatója, szépen végig is éltem még egyszer azokat, hiszen többszörös ideiglenes leszokóként mindegyiket kipróbáltam.
Utána elmondta a Módszert. Tényleg nem nagy kunszt. Sőt. Tényleg jól éreztem magam, miután letettem a cigit. És tényleg nem akartam ismét rágyújtani. És tényleg nem evett a frász még egy cigiért. És tényleg nem kapartam a falat kínomban, amiért nem gyújthattam rá. Pofonegyszerű a dolog.
Hogy mi a titka? Hallgasd meg, és megtudod. Én nem fogom elmondani, mert a végén hamarabb lesz iPaded, mint nekem. Mert most nekiállok gyűjteni rá ;)

2010. szeptember 26., vasárnap

Boldog tulajdonosa vagyok 10 iPadnak

Legalábbis elméletileg. Ugyanis körülbelül ennyibe jönne ki átszámolva az a cigarettamennyiség, amit az elmúlt 15 év során elszívtam. Így utólag visszagondolva nem is tűnik olyan soknak, menet közben nem is gondolkoztam el ezen.
Mindenesetre az az apropója a mostani blogbejegyzésnek, hogy pénteken elmentem egy biorezonanciás kezelésre. A kezelés közel egy karton cigi ára volt, hogy mennyire volt sikeres, az majd még kiderül.
A kezelés maga abból állt, hogy le kellett vetni minden fémtárgyat magunkról és a zsebünkből, valamint a cipőt-zoknit is. Le kellett ülni egy székbe, a lábunkat két fémlapra tenni, a fejemre egy fémlapokkal ellátott szíj került, a kezeimbe pedig egy-egy fémrúd. Ezek mind egy műszerhalomhoz voltak kötve, kezdtem is kicsit aggódni, hogy biorezonancia helyett véletlenül valamilyen villamosszékbe kerültem.
Mindenesetre amikor bekapcsolták a gépet, először semmit nem éreztem. Kicsit később enyhe bizsergést okozott a kezeimben és lábaimban. Mint elmondták, maga a biorezonancia nem szoktat le a dohányzásról, legfeljebb csak megkönnyíti számunkra azzal, hogy csökkenti a nikotinéhséget. Ugyanúgy szükséges a leszokáshoz a megfelelő akaraterő, annyi csak a különbség, hogy elég arra koncentrálni, hogy a megszokástól, a dohányzás rítusától megszabaduljunk. Menet közben a műszerhez csatolt kis tárolóedénybe beletördelték a magammal hozott egy egész és egy félig elszívott cigit, közben mindenféle kapcsolókat meg csúszkákat tologattak ide-oda a készüléken, az meg sípolt meg zúgott.
A kezelés alatt jöttek sorra a jótanácsok, hogy mire figyeljek, ezek közül a legfontosabb a megfelelő vízmennyiség bevitel. A napi minimum 3 deci 10 kilónként, ami azt jelenti, hogy nekem most körülbelül napi 2,5 litert kell meginnom - minimum. Ha végiggondolom, hogy én eddig egy napi megittam 3-4 kávét, meg annyi folyadékot, ami a levesben volt, elég nagy ugrást jelent. Elsősorban azért kell a vízkúra, hogy a kezelés után felszabadult méreganyagokat kimossa a szervezetből.
A kezelés alig tartott 20 percig, utána pedig hazajöttem. Kíváncsian vártam, mennyire hiányzik majd a cigarettázás. Maga a cigaretta egyáltalán nem hiányzott, és - így két nap után - nem is hiányzik. A probléma inkább abban áll, hogy akárhányszor elindulok ki az udvarra (a lakásban eddig sem dohányoztam, csak odakint), megszokásból elkezdem keresni a cigarettámat. Eleinte idegesített, hogy mindenről a cigaretta jut eszembe, de szerencsére ezen már túltettem magamat. Igazából tényleg az hiányzik a legjobban, hogy időről-időre kiszakítsak magamnak a valóság szövetéből 3-4 percet, ami csak az enyém és a cigarettámé. Ez a belsőséges viszony az, ami most eltűnt, és valahogy automatikusan mindig pótolni szeretném valahogy.
Szerencsére ott az ivókúra. Mivel úgyis rengeteget kell innom, ezért a legjobb módszer, amit találtam az, hogy ahányszor csak eszembe jut, hogy rá akarok gyújtani, iszok egy keveset. Eddig segített, viszont nagy hátránya az volt, hogy tegnap egész nap rohangáltam a vécére, mivel nincs hozzászokva a szervezetem ennyi vízbevitelhez. És mindezt úgy, hogy a két litert sem értem el. Remélem, ez is rendeződik majd.
Mindenesetre most ott tartok, hogy tetszik, hogy nem büdös a szám, az ujjam, a ruhám. Viszont úgy köhögök, mint egy tüdőrákos, de ezt várni lehetett, mivel a biorezonancia a hörgőkben is fellazítja a lerakódott kátrányt. De idővel ez is elmúlik.
Lényeg a lényeg, ha ez most bejön, akkor jövő nyárra már összejön annyi az eddig dohányzásra költött pénzből, hogy egy következő generációs iPad boldog tulajdonosa lehetek. :)

2010. szeptember 8., szerda

Amiket a közösségi oldalakra felírogatunk...

...azt minden ismerősünk látja, kedves fiatalok. Én csak annyit kérek tőletek, hogy gondolkozzatok el egy kicsit. Biztos, hogy jó ötlet mindent felírogatni, ami veled történt?

Elhiszem, hogy kiakadtok erre vagy arra a b*, k* és egyéb nemes tulajdonságokkal ellátott barátaitokra, ex-barátaitokra, ésatöbbire, de vannak dolgok, amik csak rátok tartoznak. Nem arról van szó, hogy nem vagyunk kíváncsiak rátok - sőt, épp ellenkezőleg, ha nem érdekelnétek, nem jelölnénk vissza titeket. 

De... nem hiszem, hogy örülnétek neki, ha én is felirkálnám, ki milyen béna volt és melyik órán vagy hogy mennyi mindent unok én is. Meg lennétek sértődve - teszem hozzá, teljes joggal, mert hogy jön bárki is ahhoz, hogy csak úgy, nyilvánosan lehülyézzen? Nos, mi tanárok is  így vagyunk ezzel. Én például nem szeretek "beszélgetni" olyasvalakivel, aki szid egy általam tisztelt, kedvelt vagy elfogadott embert.

Aki ezt nem tudja / nem akarja megérteni / nem érdekli, az kéretik, hogy töröljön az ismerősei közül. Én is ezt fogom tenni. Mi is szeretünk szórakozni, ezért is látogatjuk a közösségi oldalakat. Mert érdekes dolgokról olvashatunk. Mert szólhatunk hozzátok, akár kicsit szabadabban is, mint az iskolában. Mert mókás videókat nézhetünk, jó zenéket hallgathatunk, és ezt megoszthatjuk barátainkkal.




2010. április 22., csütörtök

ePUB formátumú könyvek 3. - Összerakás és véglegesítés

Az előző írásaimban megismerkedhettünk az ePub formátumú könyvek készítéséhez szükséges előkészületekkel, valamint a konténer állománnyal. Most következik az e-könyv összerakása.

Képek lementése

Amennyiben az eredeti dokumentumunk tartalmaz képeket, akkor azokat szedjük ki az eredeti állományból, és mentsük le egyesével az OEBPS/images mappába.

Forráskód tisztítása

A következő lépésünk az, hogy megtisztítsuk HTML állományunk forráskódját a szövegszerkesztő által belerakott felesleges formázásoktól. Erre lehet külön programot is használni, mint például a Java-alapú Tag Soup, de az a legbiztosabb, ha ezt a műveletet saját kezünkkel végezzük.

Töltsük be a szerkesztőnkbe (továbbra is a PsPad-et ajánlom) a HTML-fájlt, majd tisztítsuk meg a fájlt a következők szerint:

  • A szövegformázások közül a következő tag-ek maradjanak csak meg: <h1>, <h2>, <h3>, <h4>, <p>, <i>, <b> és <img ...>. Az összes többit töröljük, beleértve a <body>-t az előtte lévő, valamint a </body>-t az utána lévő résszel együtt.
  • A megmaradt tag-ekből töröljük ki az összes formázást, beleértve a különböző stíluslapi formázásokat.
  • A képeknél <img ...> a kép útvonalát állítsuk át images/képnév.jpg-re.
Mivel a szövegformázások általában az egész szövegben ugyanazok, ezért a formázásokat legegyszerűbben a szerkesztő Csere funkciójával tudjuk eltávolítani, aholis üresen hagyjuk azt a részt, ahova a csereszöveg kerülne.

Miután megtisztítottuk a forrásfájlt, a következő dolgunk a bekezdések újraformázása. Ez azt jelenti, hogy a könyv minden egyes bekezdését el kell látni <p> és </p> tag-gel. Mivel ehhez egy robot képességeivel kellene vetekednünk, ha manuálisan szeretnénk csinálni, ezért jobban járunk, ha a kód újraformázását kérjük a PsPad-től (HTML menü --> HTML kód újraformázása). Ez automatikusan berakja a megfelelő helyekre a szükséges bekezdésjeleket.


Szöveg szétdarabolása

A szövegünket fel kell darabolnunk fejezetekre, és el kell helyezni a konténer-állomány fájljaiba. Nyissuk meg a title_page.xhtml fájlt. A title részbe vigyük fel a mű szerzőjét és címét, a body részbe különböző címsor stílusokkal adjuk meg ugyanezt (pl. h1: a szerző neve, h2: a mű címe, h3: a sorozat elnevezése, már ha a könyv egy sorozat része). Ezzel készen is vagyunk a címállománnyal.

Ezt követi a copyright.xhtml, ahová a szerzői jogi információkat érdemes bemásolni. Itt is (és a továbbiakban minden fájl esetében, ahová a szövegeket másoljuk) adjuk meg a title tag-nél az adott rész/fejezet címét.

Ezután ismét egy monoton életérzésű rész következik. A chap01... .xhtml állományokba egyesével másoljuk be a HTML-állományunkból az egyes fejezeteket. Minél nagyobb méretű könyvről van, ez annál tovább fog tartani. Végezetül a sablonban megmaradt felesleges fejezet-állományokat (amennyiben vannak ilyenek) töröljük.

Tartalomjegyzék kialakítása

Amennyiben idáig eljutottunk (és még nem fásultunk bele a dologba), akkor a tartalomjegyzék-fájlt kell módosítanunk a fejezetcímeknek megfelelően (toc.ncx). Az egyes fejezetek címeit (a Címsorokká formázott tag-eket) kell felvinnünk a navpoint-ok text részébe. Ismételten felhívom a figyelmet rá, hogy itt mellőzzük az ékezetes karakterek használatát. Amennyiben elfogynak a navpoint-ok, az előzőek alapján tudunk újabbakat hozzáadni a fájlhoz.

Metaadatok megadása

A könyv tartalmi része ezennel fel lett töltve, már csak a könyvolvasók által igényelt metaadatok megadása van hátra. Először is a tartalomjegyzék fájlban adjuk meg a könyv azonosítóját, majd ugyanezt az azonosítót vigyük fel a content.opf állományba is.

A további metaadatokkal (szerző, cím, kiadó, stb.) szintén töltsük fel a content.opf fájlunkat, majd ugyanitt töröljük a felesleges fájlokra mutató jelzéseket a manifest és spine részen (illetve amennyiben bővíteni kell a listát, a fejezetek számának megfelelően bővítsük).

Könyv véglegesítése

És végül elérkeztünk az utolsó lépéshez. A könyv borítóját helyezzük el az images mappában cover.jpg néven. Amennyiben fokozni akarnánk a könyvünk külcsínyét, akkor a stylesheet.css állományban módosítsuk a tag-ekhez kapcsolódó formázásokat. Arra figyeljünk, hogy soha ne pixelben, hanem százalékban adjuk meg a formázási értékeket, mivel a könyvolvasók felbontása más és más lehet.

A formázás után a konténer-állomány részeit csomagoljuk vissza .zip formátumba, majd nevezzük át .epub-ra a kiterjesztését. Betöltjük az e-könyvet a könyvolvasóba, és élvezzük a munkánk jól megérdemelt gyümölcsét.