Legalábbis elméletileg. Ugyanis körülbelül ennyibe jönne ki átszámolva az a cigarettamennyiség, amit az elmúlt 15 év során elszívtam. Így utólag visszagondolva nem is tűnik olyan soknak, menet közben nem is gondolkoztam el ezen.
Mindenesetre az az apropója a mostani blogbejegyzésnek, hogy pénteken elmentem egy biorezonanciás kezelésre. A kezelés közel egy karton cigi ára volt, hogy mennyire volt sikeres, az majd még kiderül.
A kezelés maga abból állt, hogy le kellett vetni minden fémtárgyat magunkról és a zsebünkből, valamint a cipőt-zoknit is. Le kellett ülni egy székbe, a lábunkat két fémlapra tenni, a fejemre egy fémlapokkal ellátott szíj került, a kezeimbe pedig egy-egy fémrúd. Ezek mind egy műszerhalomhoz voltak kötve, kezdtem is kicsit aggódni, hogy biorezonancia helyett véletlenül valamilyen villamosszékbe kerültem.
Mindenesetre amikor bekapcsolták a gépet, először semmit nem éreztem. Kicsit később enyhe bizsergést okozott a kezeimben és lábaimban. Mint elmondták, maga a biorezonancia nem szoktat le a dohányzásról, legfeljebb csak megkönnyíti számunkra azzal, hogy csökkenti a nikotinéhséget. Ugyanúgy szükséges a leszokáshoz a megfelelő akaraterő, annyi csak a különbség, hogy elég arra koncentrálni, hogy a megszokástól, a dohányzás rítusától megszabaduljunk. Menet közben a műszerhez csatolt kis tárolóedénybe beletördelték a magammal hozott egy egész és egy félig elszívott cigit, közben mindenféle kapcsolókat meg csúszkákat tologattak ide-oda a készüléken, az meg sípolt meg zúgott.
A kezelés alatt jöttek sorra a jótanácsok, hogy mire figyeljek, ezek közül a legfontosabb a megfelelő vízmennyiség bevitel. A napi minimum 3 deci 10 kilónként, ami azt jelenti, hogy nekem most körülbelül napi 2,5 litert kell meginnom - minimum. Ha végiggondolom, hogy én eddig egy napi megittam 3-4 kávét, meg annyi folyadékot, ami a levesben volt, elég nagy ugrást jelent. Elsősorban azért kell a vízkúra, hogy a kezelés után felszabadult méreganyagokat kimossa a szervezetből.
A kezelés alig tartott 20 percig, utána pedig hazajöttem. Kíváncsian vártam, mennyire hiányzik majd a cigarettázás. Maga a cigaretta egyáltalán nem hiányzott, és - így két nap után - nem is hiányzik. A probléma inkább abban áll, hogy akárhányszor elindulok ki az udvarra (a lakásban eddig sem dohányoztam, csak odakint), megszokásból elkezdem keresni a cigarettámat. Eleinte idegesített, hogy mindenről a cigaretta jut eszembe, de szerencsére ezen már túltettem magamat. Igazából tényleg az hiányzik a legjobban, hogy időről-időre kiszakítsak magamnak a valóság szövetéből 3-4 percet, ami csak az enyém és a cigarettámé. Ez a belsőséges viszony az, ami most eltűnt, és valahogy automatikusan mindig pótolni szeretném valahogy.
Szerencsére ott az ivókúra. Mivel úgyis rengeteget kell innom, ezért a legjobb módszer, amit találtam az, hogy ahányszor csak eszembe jut, hogy rá akarok gyújtani, iszok egy keveset. Eddig segített, viszont nagy hátránya az volt, hogy tegnap egész nap rohangáltam a vécére, mivel nincs hozzászokva a szervezetem ennyi vízbevitelhez. És mindezt úgy, hogy a két litert sem értem el. Remélem, ez is rendeződik majd.
Mindenesetre most ott tartok, hogy tetszik, hogy nem büdös a szám, az ujjam, a ruhám. Viszont úgy köhögök, mint egy tüdőrákos, de ezt várni lehetett, mivel a biorezonancia a hörgőkben is fellazítja a lerakódott kátrányt. De idővel ez is elmúlik.
Lényeg a lényeg, ha ez most bejön, akkor jövő nyárra már összejön annyi az eddig dohányzásra költött pénzből, hogy egy következő generációs iPad boldog tulajdonosa lehetek. :)
