Gézengúz

She was born at the basement of our house. It was a stormy night, and her mother ran into. We couldn't put her out, so we made a shelter downstairs. Next day, when I saw the newborn kittens I was sad a bit. Gézengúz (which means Troublemaker) was so weak, so scrag, so small that I thought she barely would stay alive for one more day. She was the weakest of the cat-quadrille. Much to my surprise she survived the night and the upcoming days, which I couldn't tell about two of her siblings.

Then, over time, I was certain that she would be okay. After a month she and her brother, Bendegúz ventured to the garden and got used to our other cats. But she was still too weak. She could eat only biofood and rejected every made cat food. And drank milk only. She retained this habit all her life.

She was very curious. She was interested in computer games (especially the quick-moving games), and home-made cat toys, which mostly had been pushed under the wardrobe. It was fun to get the toys out from under the wardrobe, for both of us.

She became my exclusive cat. To understand this, I must have to explain: there are outdoor (house is forbidden for them) and indoor cats (who demand a place in the house), but there are also Kriszta's cat (like Bendegúz), Peter's cat (like Gézengúz) and common cats (like Füles, their mother).  Every time she came in, her first thing was to meow desperately for milk or/and some kind of meat.
Her second act was to sat on my lap and I had to caress her until she got tired of it. If I tried to put her away she always climbed back. If I stopped to caress her, she began meowing again. She was addicted to me, and somehow I became her only caresser. After a time she lied next to me to sleep. But if I tried to sneak away, she mostly woke up and followed me.

This Wednesday morning seemed normal. As usual, she was the first to come in to eat and before we left for work we put her and the other indoor cats out from the house. I said goodbye to her and went to work. When we came home, she didn't show herself. In the evening we began to worry about her. But she didn't appear. Neither the next day. Nor the following days. In her entire life, she never missed a chance to come home for a little caress.

I don't think that she will come home ever. There are plenty of dangers in the forest where we live. It could be some kind of wild animal, which caught her, maybe choked by dogs (which happened before with her grandfather), fell into a well and so on. She cannot protect herself yet. And I fear that she never will. She was only 9 months old.

Boldog tulajdonosa vagyok 10 iPadnak

Legalábbis elméletileg. Ugyanis körülbelül ennyibe jönne ki átszámolva az a cigarettamennyiség, amit az elmúlt 15 év során elszívtam. Így utólag visszagondolva nem is tűnik olyan soknak, menet közben nem is gondolkoztam el ezen.

Mindenesetre az az apropója a mostani blogbejegyzésnek, hogy pénteken elmentem egy biorezonanciás kezelésre. A kezelés közel egy karton cigi ára volt, hogy mennyire volt sikeres, az majd még kiderül.

A kezelés maga abból állt, hogy le kellett vetni minden fémtárgyat magunkról és a zsebünkből, valamint a cipőt-zoknit is. Le kellett ülni egy székbe, a lábunkat két fémlapra tenni, a fejemre egy fémlapokkal ellátott szíj került, a kezeimbe pedig egy-egy fémrúd. Ezek mind egy műszerhalomhoz voltak kötve, kezdtem is kicsit aggódni, hogy biorezonancia helyett véletlenül valamilyen villamosszékbe kerültem.

Mindenesetre amikor bekapcsolták a gépet, először semmit nem éreztem. Kicsit később enyhe bizsergést okozott a kezeimben és lábaimban. Mint elmondták, maga a biorezonancia nem szoktat le a dohányzásról, legfeljebb csak megkönnyíti számunkra azzal, hogy csökkenti a nikotinéhséget. Ugyanúgy szükséges a leszokáshoz a megfelelő akaraterő, annyi csak a különbség, hogy elég arra koncentrálni, hogy a megszokástól, a dohányzás rítusától megszabaduljunk. Menet közben a műszerhez csatolt kis tárolóedénybe beletördelték a magammal hozott egy egész és egy félig elszívott cigit, közben mindenféle kapcsolókat meg csúszkákat tologattak ide-oda a készüléken, az meg sípolt meg zúgott.

A kezelés alatt jöttek sorra a jótanácsok, hogy mire figyeljek, ezek közül a legfontosabb a megfelelő vízmennyiség bevitel. A napi minimum 3 deci 10 kilónként, ami azt jelenti, hogy nekem most körülbelül napi 2,5 litert kell meginnom - minimum. Ha végiggondolom, hogy én eddig egy napi megittam 3-4 kávét, meg annyi folyadékot, ami a levesben volt, elég nagy ugrást jelent. Elsősorban azért kell a vízkúra, hogy a kezelés után felszabadult méreganyagokat kimossa a szervezetből.

A kezelés alig tartott 20 percig, utána pedig hazajöttem. Kíváncsian vártam, mennyire hiányzik majd a cigarettázás. Maga a cigaretta egyáltalán nem hiányzott, és - így két nap után - nem is hiányzik. A probléma inkább abban áll, hogy akárhányszor elindulok ki az udvarra (a lakásban eddig sem dohányoztam, csak odakint), megszokásból elkezdem keresni a cigarettámat. Eleinte idegesített, hogy mindenről a cigaretta jut eszembe, de szerencsére ezen már túltettem magamat. Igazából tényleg az hiányzik a legjobban, hogy időről-időre kiszakítsak magamnak a valóság szövetéből 3-4 percet, ami csak az enyém és a cigarettámé. Ez a belsőséges viszony az, ami most eltűnt, és valahogy automatikusan mindig pótolni szeretném valahogy.

Szerencsére ott az ivókúra. Mivel úgyis rengeteget kell innom, ezért a legjobb módszer, amit találtam az, hogy ahányszor csak eszembe jut, hogy rá akarok gyújtani, iszok egy keveset. Eddig segített, viszont nagy hátránya az volt, hogy tegnap egész nap rohangáltam a vécére, mivel nincs hozzászokva a szervezetem ennyi vízbevitelhez. És mindezt úgy, hogy a két litert sem értem el. Remélem, ez is rendeződik majd.

Mindenesetre most ott tartok, hogy tetszik, hogy nem büdös a szám, az ujjam, a ruhám. Viszont úgy köhögök, mint egy tüdőrákos, de ezt várni lehetett, mivel a biorezonancia a hörgőkben is fellazítja a lerakódott kátrányt. De idővel ez is elmúlik.

Lényeg a lényeg, ha ez most bejön, akkor jövő nyárra már összejön annyi az eddig dohányzásra költött pénzből, hogy egy következő generációs iPad boldog tulajdonosa lehetek. :)